Agyunk fél az unalomtól, és úgy tűnik, önmagában ezért is szeret szeretni.
A többséget túlontúl foglalkoztatja, hogy szeret-e az ember, vagy hogy szeretik-e az embert. A harcos szeret, és kész. Azt szereti, amit és akit csak akar, kedve szerint.
Megérezzük, ha valaki szeret bennünket. Az érzés mindenen áthatol, és bejárja a végtelenséget.
Arra, hogy szeressék, minden embernek szüksége van. Majdnem annyira, mint a levegőre.
Ha szeretsz: annyi, aminél több nem kívánható! Átutazóban a földön többre ne vágyakozz! ...
Ha nem tudsz szeretni, betegebb vagy, mintha rákos lennél.